Kisebbség, többség

Ismeretlen tettesek 2021. február 5-én, pénteken megrongálták a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművét. Az 1854-ben Habsburg-ellenes felkelés szítása miatt kivégzett székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszk egyik oldalára a román nemzeti színeket festették fel.

Az RMDSZ sajnálatosnak tartja, hogy "ilyen gyalázatos módon próbálnak a román és a magyar közösség között konfliktust szítani fél évvel azután, hogy összefogtunk Marosvásárhely jövőjéért".

Az RMDSZ közölte: elítél minden szélsőséges megnyilvánulást. Egyben arra kérte Marosvásárhely lakóit, hogy ne dőljenek be a provokációnak, maradjanak higgadtak. Azt is közölte, hogy feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen, a városrendészet pedig már dolgozik a rongálás kijavításán.

 Szerdán a Székely Figyelő Alapítvány sérelmezte, hogy a román ügyészség és bíróságok nem tekintik uszításnak a nyilvánvalóan magyarellenes üzenetet hordozó mázolásokat. Az alapítvány azt az ügyet elevenítette fel, amikor 2020 januárjában egyetlen éjszakán Csíkszereda, Székelyudvarhely, Máréfalva, Székelyszentlélek és Hármasfalu bejáratánál fújták le fekete festékszóróval a magyar nyelvű helységnév-feliratokat. A székelyudvarhelyi rendőrség a térfigyelő kamerák felvételei alapján azonosított egy autót, majd annak rendszáma alapján azonosította az elkövetőt, egy 30 éves bákói férfit, aki beismerő vallomást is tett.

A férfira csak rongálás miatt szabtak ki csekély bírságot, és az ügyészség nem indított eljárást ellene etnikai uszítás miatt. Ezt az ügyészségi határozatot támadta meg a bíróságon a Székely Figyelő Alapítvány. A Székelyudvarhelyi Bíróság azonban az elmúlt napokban kikézbesített ítéletében jogosnak találta az ügy ejtését. A bíróság elismerte a gyűlöletkeltés tényét, de mégsem tartotta indokoltnak a vádemelést az elkövető ellen, mert szerinte hiányzott a tömeg, amely ellen az uszítást elkövették.

Tavaly az Active Watch bukaresti emberi jogi szervezet figyelmeztetett arra, hogy Romániában általában nem kerülnek bíróság elé a gyűlölet által vezérelt bűncselekmények: közel 700 ilyen ügyből, amelyet 2014 és 2018 között vizsgált meg az ügyészség, csupán kilencből lett bírósági ügy, a többi esetben az ügyészek nem tartották megalapozottnak a panaszt.

A Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletben utasította el Dărmănești város arra irányuló keresetét, hogy érvénytelenítsék az úzvölgyi katonatemetőt Csíkszentmárton közvagyonává nyilvánító önkormányzati határozatot. Az ítélet kivonatát a romániai bíróságok portálján tették közzé 2020.október 6-án.

A másodfokon eljáró táblabíróság elutasította Dărmănești (Dormánfalva) polgármesteri hivatala fellebbezését a hasonló első fokú határozat ellen. „Innen egy új fejezet nyílik a temetővel kapcsolatos pereskedésben és ez csakis a mi javunkra fog szólni” – értelmezte a döntést videoüzenetében Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere, aki azt is elárulta, hogy születésnapjára kapta ajándékul az ítéletet. Dărmănești város tavaly augusztus elején indított pert Csíkszentmárton ellen annak a 2007-es önkormányzati határozatnak a részleges érvénytelenítése céljával, amelyik a székelyföldi település közvagyonaként tüntette fel az úzvölgyi katonatemetőt és a közelében álló használaton kívüli kaszárnyasort.

A csíkszentmártoni önkormányzati határozatot 2010-ben a 299-es kormányhatározat is megerősítette. A per során – a Székelyhon portál korábbi tájékoztatása szerint – Dormánfalva önkormányzata arra hivatkozott, hogy a temető területe már 1990-ben a moldvai kisváros magánvagyonának leltárában szerepelt, és az 1997-ben elfogadott, most is érvényes általános rendezési terv (PUG) is a város belterületeként jelölte meg. Azt is érvként hozta fel, hogy az INSPIRE térinformatikai geoportál is Dărmănești területeként jelöli a temetőt. A szentmártoniak viszont olyan, az 1800-as évek végéről származó telekkönyveket mutattak be a bíróságnak, amelyek szerint a vitatott terület Csíkszentmárton község földbirtokos közösségének és Csíkcsekefalva földbirtokos közösségének a tulajdona.

A mára elnéptelenedett Úzvölgye település, valamint a település területén fekvő katonatemető és kaszárnyasor hovatartozása, illetve a katonatemetőben tavaly létrehozott román parcella kapcsán számtalan per van folyamatban a romániai bíróságokon. Ezek egyik csoportját Csíkszentmárton, másikat Dărmănești önkormányzata, harmadikat pedig Bákó megye prefektusa indította.

Dărmănești önkormányzata 2019 áprilisában önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő katonatemetőben, melyet korábban a Hargita megyei Csíkszentmárton község gondozott és a magyar közösség magyar katonatemetőként tartott számon. Tavaly június 6-án több ezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták megakadályozni ezt.

-MTI-

Fotó: https://www.uz-volgye.ro/hu

A Marosvásárhelyi Ítélőtábla nem döntött érdemben arról, hogy az úzvölgyi katonatemető Csíkszentmárton községhez tartozik, mindössze annyit állapított meg, hogy ennek tulajdonjogát nem a csíkszentmártoni község önkormányzatának határozata, hanem a hatályos 2010-es kormányhatározat szabályozza - adta hírül a Szekelyhon.ro hírportál, 2020. november 5-én.

A portál annak az október eleji ítéletnek az indoklását ismertette, amellyel az ítélőtábla jogerősen elutasította a Bákó megyei dormánfalvi (Darmanesti) községnek a fellebbezését a csíkszentmártoni község azon önkormányzati határozata ellen, amely kimondta, hogy a katonatemető, vagyis a vitatott 15 ezer négyzetméteres terület a székelyföldi településhez tartozik. A romániai bírósági portálokon október elején közzé tett pársoros ítéletnek a részletei akkor nem derültek ki, így az érintett székelyföldi önkormányzati vezetők úgy értelmezték, hogy a bíróság megerősítette a katonatemető Csíkszentmártonhoz tartozását.

A Szekelyhon.ro portál szerint azonban a Marosvásárhelyi Ítélőtábla "óvatos volt", és mindössze annyit állapított meg, hogy a csíki község önkormányzati határozatának nincs jogi következménye a terület tulajdonjogát illetően, ugyanis azt a szóban forgó 2010/299-es kormányhatározat szabályozza. Ez megerősítette a 2007-es csíkszentmártoni önkormányzati határozatot, amely a székelyföldi település közvagyonaként tüntette fel az úzvölgyi katonatemetőt és a közelében álló, használaton kívüli kaszárnyasort.

A portál szerint az ítélőtábla így érdemben nem mérlegelte, hogy kihez tartozik a terület, hanem kimondta: közigazgatási bírósági eljárás csak a kormányhatározat ellen indítható. A portál szerint ezzel nyitva hagyta a tulajdonjog kérdését, megteremtve a lehetőséget egy újabb közigazgatási bírósági eljárásnak.

Darmanesti önkormányzata 2019 áprilisában önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő katonatemetőben, melyet korábban a székelyföldi Csíkszentmárton község gondozott és a magyar közösség magyar katonatemetőként tartott számon. Tavaly június 6-án több ezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták megakadályozni ezt.

-MTI-

Fotó: MH/Hegedüs Róbert

2020. október 11-én hajnalban elhunyt 68 éves korában Vasile Cazan, a Marosvásárhelyi Filharmónia igazgatója, aki megfertőződött koronavírussal - közölte a karmester fia a közösségi médiában. 1990 óta a volt Marosvásárhelyi Filharmónia Vegyeskarának a karmestere, 1996 őszétől az intézmény művészeti titkára, majd 1998-tól az intézmény igazgatója. A magyarul is beszélő igazgató sokat tett a marosvásárhelyi román és magyar etnikai egyensúly megőrzése érdekében, igazgatói kinevezése után a filharmónia megőrizte a nyilvános kétnyelvű kommunikációját.

Iuliu Moldovan, a Maros megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője a román médiának elmondta, hogy Cazan szeptember 29-e óta házi karanténba került, miután a filharmónia egyik alkalmazottjától elkapta a vírust, majd állapota egyre rosszabbá vált, kapott kezelést, de nem tudták megmenteni az életét. Az intézmény öt alkalmazottja jelenleg is fertőzött.

Vasile Cazan Marosvásárhelyen született 1952-ben. Zenei képzését nyolcéves korában kezdte szülővárosában, hegedűt, brácsát és zongorát tanult. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián végzett, ahol Dorin Pop és Florentin Mihaescu diákjaként tanult kórusvezetést. Később Bukarestben tökéletesítette tudását, 1996 és 1998 között zenekari karmester tanfolyamokon vett részt New York-ban Halász László karmester mellett, a Julliard Konzervatóriumban.

30 éve, 1990. március 19-20-án Marosvásárhelyen véres összecsapások zajlottak le románok és magyarok között, a zavargásoknak több halottja és több száz sérültje volt. A sokkolt romániai magyarság körében pedig egy újabb kivándorlási hullám indult meg.

Az 1989. decemberi forradalom után Romániában egyre erősödött a román nacionalizmus. Az új vezetés nem mutatott hajlandóságot arra, hogy érvényesítse a nemzeti kisebbségektől a kommunista diktatúra idején megtagadott jogokat, sőt az országot irányító Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) elnöke, Ion Iliescu februárban már nyíltan a magyar szeparatizmus veszélyéről beszélt.

Egyre több magyarellenes szervezet alakult, amelyek azzal vádolták a magyarságot, hogy Erdély Magyarországhoz csatolására törekszik. Válaszul 1990. február elején az erdélyi magyarság csendes tömegdemonstrációkat szervezett, a legnagyobb, marosvásárhelyi eseményre több mint százezren gyűltek össze. Székelyföld fővárosában 1977-ben még kétharmados többséget alkottak a magyarok, de arányuk a Ceausescu-féle betelepítési politika révén 1985-re már 50 százalékra csökkent.

A szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Vatra Romaneasca szervezet indulatokat szító kampányba kezdett, az etnikai feszültségek Marosvásárhelyen erőszakhoz vezettek. A városban a magyarok március 15-i, néma és méltóságteljes megemlékezését követő napon román tüntetők leverték egy patika kétnyelvű feliratát, letépték a magyar nyelvű plakátokat, s pogromhangulatot teremtettek. A románok között azonban az terjedt el, hogy románokat bántalmaznak, s a Vatra aktivistái feltüzelték a környező falvak tájékozatlan lakosságát. Időközben a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar nemzetiségű hallgatói ülősztrájkkal követelték a magyar nyelvű oktatás visszaállítását. A sztrájkot március 19-én felfüggesztették, mert a városba érkezett a kormány delegációja.

A tárgyalások alatt a Vatra által toborzott tömeg magyarellenes jelszavakat skandált, délután több ezer, jórészt ittas, a környékről beszállított román csatlakozott hozzájuk. A tömeg, miután kikövetelte Kincses Elődnek, az NMFT-ből létrejött Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa megyei alelnökének távozását, vandál pusztításba kezdett, délután megostromolta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi székházát. A padlásra felszorult magyarok kimenekítésére csak órák múlva érkeztek katonák, akik tétlenül nézték végig, amint az épületből kilépőket brutálisan összeverik. Sütő András író ekkor szenvedett súlyos fejsérüléseket, bordatöréseket, s elvesztette a fél szemét. A tömeg este és éjszaka bántalmazta az utcán tartózkodó magyarokat, számos sérültet kellett kórházba szállítani.

A magyar munkások 20-án reggel sztrájkba léptek, a városháza előtt több tízezer magyar követelte, hogy Ion Iliescu azonnal jöjjön a városba, Kincses Elődöt helyezzék vissza tisztségébe, a történeteket vizsgálják ki. Délutánra a Görgény völgyéből ismét megérkeztek a fejszékkel, dorongokkal felfegyverzett román parasztok, és megpróbálták kiszorítani a magyarokat a főtérről, ők sebtében szétszedett padokkal verték vissza támadóikat. A kormány tankokat küldött a rend helyreállítására, de a páncélozott járművek csak felsorakoztak a főtéren, meg sem próbáltak közbeavatkozni. A csatározásokat késő este az döntötte el, hogy a magyarok segítségére megérkeztek a környék magyar nyelvű cigányai, majd a székelyek is, s kiverték a románokat.

A hatóságok rendkívüli állapotot hirdettek ki, a viszonylagos nyugalom 21-re virradóra állt helyre. A történteket kivizsgáló bukaresti parlamenti bizottság jelentése 190 román és 88 magyar sebesültről, 3 román és 3 magyar halottról tett említést. A dokumentum románokat és a magyarokat egyaránt hibáztatott, de nem tisztázta, kik robbantották ki a véres eseményeket. A későbbiekben több mint negyven embert ítéltek el, de közülük csak kettő volt román, a legsúlyosabb ítéletet, tíz évet Cseresznyés Pál kapta 1992-ben, mert beletaposott egy földön fekvő románba.

A marosvásárhelyi vérengzésnek messze ható következményei lettek. A román közvélemény számára ez igazolta a korábbi Securitatét felváltó, Román Hírszerző Szolgálat (SRI) létrehozásának a létjogosultságát. A sokkolt romániai magyarság körében pedig egy újabb kivándorlási hullám indult meg. A magyar-román kétoldalú viszony rendkívül kiéleződött, egyes nyugati elemzők még polgárháborút, háborút sem tartottak kizártnak. Az események szerencsére másképpen alakultak. Mivel mindkét állam az euroatlanti integrációban volt érdekelt, Budapesten és Bukarestben is a feszültség enyhítésére törekedtek. A román vezetés az ottani választások közeledtével egyébként is a stabilitásban volt érdekelt, és az eszkalálódás ellen hatott a nemzetközi médiafigyelem is.

Magyarország, ahol egy héttel később, március 25-én rendezték a szabad parlamenti választások első fordulóját, a marosvásárhelyi események után azonnal hivatalosan tiltakozott Bukarestnél és nemzetközi fórumokon is, számos magyar nagyvárosban demonstrációk voltak, Budapesten a Hősök terén több ezer ember tüntetett. A román kormány kezdetben Magyarországot tette felelőssé, mert a március 15-i ünnepségek alkalmából Romániába érkező magyar állampolgárok „a román nép nemzeti érzelmeit sértő nyílt támadásokra ragadtatták magukat”, az események kirobbanásának fő okát pedig „a Románia ellen irányuló nacionalista, soviniszta és revizionista uszításban” jelölték meg.

A kedvezőtlen nemzetközi visszhang és a vádak magyar visszautasítása reálisabb állásfoglalásra késztette a román vezetést. Március 23-án egy újabb közlemény már cáfolta, hogy Kovászna és Hargita megyében magyar állampolgárok erőszakra uszítottak és provokálták a lakosságot. Másnap Petre Roman kormányfő a bukaresti magyar nagykövetet fogadva annak a véleményének adott hangot, hogy normalizálódhat a helyzet, és idővel jó kapcsolatok alakulhatnak ki a két állam között.

Baja, Magyarország
Budapest, Magyarország
Budapest XI. kerülete, Magyarország
Kecskemét, Magyarország
Szeged, Magyarország
Zalaegerszeg, Magyarország
Ilmenau, Németország
Bournemouth, Egyesült Királyság, Anglia
East Renfrewshire, Egyesült Királyság, Skócia
Güzelçamlı, Törökország
Kisinyov, Moldova

A testvérvárosok képviselőivel a város vezetése az évente megrendezésre kerülő városnapokon ünnepélyes keretek között is találkoznak.